Kedves Szülők, kedves Látogatók!
Az alábbiakban olyan gondolatokat, bölcsességeket gyűjtöttünk csokorba, amelyek a gyerekneveléshez kapcsolódnak és amelyekkel mi magunk is azonosulni tudunk.
A hétköznapok rohanásában jó néha egy-egy pillanatra megállni, elolvasni közülük egyet-kettőt…
Egy élet a kezedben
Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
(Dorothy Law Holtz )
– – –
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, – hisz csak egy éve ember! –
Hogy a szeretet szólítja szememben!
Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!
(Sík Sándor)
– – –
Gyermekeink kérései:
Anyukám! Apukám!
Ha ma kihagyod a beszélgetést, az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kérem.
Ha ma nem ülsz velem oda a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már nem is kérem.
Én ma vagyok gyerek, s nem pótolhatod be az önfeledt legozást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg vagy függöny az ablakra.
Ha ma kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylem.
Ha most nem sétálsz velem kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedem a kezed és a kapaszkodó nélkül elsodródhatok.
Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.
Téglák ezek, amelyből és amelyre felnőtt élet épül.
Ha sok tégla hiányzik, labilis az építmény.
- Add nekem az idődet!
- Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem történik velem semmi rossz.
- Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok. Jó érezni a szeretetedet akkor is, ha például tudom, nem tetszik neked a viselkedésem.
- Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet, ha tévedek. Add értésemre, hogy mindig van lehetőség, hogy újra kezdjek bármit. Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget. Javíts ki és mondd el, ha tévedtem, de ezt ne mások előtt tedd. És kérlek, ne hasonlíts engem soha másokhoz, különösen a testvéreimhez, barátaimhoz ne mérj.
- Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre valamikor te hiába vágytál. És ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni mindent, amire fáj a fogam, mert néha csak azért kérek valamit, hogy kiderüljön számomra hol a határ.
- Kérdezd meg, úgy igazából, hogy mi történt az iskolában. És figyelj arra, amit mondok ilyenkor. Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok. Érdeklődj, hogyan oldom meg a feladatomat. Vitasd meg velem a terveimet. Bátoríts a választásaimban. És dicsérj bátran, ha megérdemlem. Ha meg tévedtem, terelj a jó útra.
- Büntess meg, ha rosszat teszek, mert meg kell tanulnom különbséget tenni a jó és a rossz között. A büntetés után viszont bocsáss meg. Ismerd el, ha jót cselekszem. Sose parancsolj nekem, inkább kérj tőlem, mert a kérés az összetartozásunkat erősíti.
- Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal. Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit. Még gyerek vagyok ugyan, de nekem is vannak gondjaim, szorongásaim, aggodalmaim. Kérlek, vedd figyelembe a bánatomat és a fájdalmamat.
- Erősíts meg abban, hogy szeretni fogsz, bármi történjen is, hogy a részed vagyok, valami különös érzelem, a szerelem teremtett.
- Taníts meg engem is a szeretet képességére. Adj hitet és nevelj belém bizalmat az emberek iránt, hogy társat találjak majd és a nagyvilágban, a hazámban otthon érezhessem magam.
– – –
Nyitott kézzel szeretni
Egy könyörületes ember, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Ez a könyörületes ember valamit nem tudott, azt, hogy csak a megszületés küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. A pillangó megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.
Én úgy mondom: nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Ha megpróbálnék megváltoztatni valakit, akit szeretek – mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kéne lennie -, akkor megfosztom a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért. Valahányszor ráerőltetem az akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni felette, megfosztom a fejlődés lehetőségétől, birtoklási vágyammal korlátozom. Teljesen mindegy, hogy ezt jó szándékkal teszem.
Ahogy tanulom, és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak, akit szeretek:
Szeretlek, tisztellek és bízom benned, hogy képes vagy mindazzá válni, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.
Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled.
Igyekezni fogok, hogy figyeljek szavaidra, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni.
Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom neked mondani, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elidegenedést éreznem.
Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm, de ilyenkor is annyira őszinte leszek veled, amennyire tudok.
Tanulom, hogy így tudjam szeretni azokat, akik fontosak nekem, akikkel törődöm. És ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni.
(Ruth Stenford)
– – –
Diane Loomans a gyermeknevelésről:
Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett, komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,
Nem erőszakoskodnék a gyermekekkel, hanem lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről és többet a szeretet hatalmáról.
– – –
Mindig legyen időd:
Nevetni, mert az a lélek legszebb zenéje
Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve
Dolgozni, mert az a siker ára
Játszani, mert az az örök ifjúság titka
Szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, és azt is aki kapja
Egy piciny mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere
Néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet!