Mondókák

Erdő szélén házikó

Erdő szélén házikó, (kezünkkel egy házat mutatunk a levegőben)
ablakában nagyapó. (kezünket a szemöldökünkhöz tesszük, mint aki távolba néz)
Lám egy nyuszi ott robog, (futást mímelünk a kezeinkkel)
az ablakán bekopog. (kopogtatunk)
Kérlek, segíts énrajtam,(kezünket arcunk egyik, majd másik oldalához tesszük)
a vadász a nyomomban. (kezünket úgy tartjuk,mintha puskából lőnének)
Gyere nyuszi, sose félj, (kezünkkel hivogató mozdulatokat teszünk)
megleszünk itt kettecskén! (megöleljük és megpusziljuk a mi kis „nyuszikánkat” vagy ha több gyerekkel játszunk, akkor tapsolunk)

– – –

Ez a malac piacra ment

Ez a malac piacra ment
ez otthon maradt
ez kap finom pecsenyét
ez semmit se kap
ez a malac visít nagyot: uiiii uiiii éhes vagyok!!!!

(kéz öt ujja, utolsó a kisujj)

 

– – –

 

Volt egyszer egy ember

 

Volt egyszer egy ember,
szakálla volt kender.

Fölmászott egy fára,
leesett a sárba.

Két kutya húzta,
a harmadik meg nyúzta.

Mari néni siratta,
Laci bácsi kacagta.

 

– – –

 

Húzz-húzz engemet,

én is húzlak tégedet,

amelyikünk elesik,

az lesz a legkisebbik!

 

(terpeszülésben egymással szemben ülünk, kezünkkel megfogjuk a gyermek kezét és ritmusra előre-hátra dülöngélünk. A mondóka végén óvatosan és a kezét végig fogva engedjük hátra dőlni a gyereket)

 

– – –

 

Így lovagolnak a papok,  (lassan döcögtetjük)

Így lovagolnak a huszárok, (gyorsabban döcögtetjük)

Így lovagolnak a betyárok! (gyorsan döcögtetjük és jobbra-balra is mozgatjuk)

 

(a gyermeket magunkkal szemben terpeszben a térdünkre ültetjük és a mondóka közben a fentiek szerint „döcögtetjük”, közben a mondókát megfelelő gyorsasággal mondjuk)

 

– – –

Megy a hajó a Dunán

 

Megy a hajó a Dunán,
Rajta ül a kapitány.
Nézi, nézi a vizet,
Forgatja a kereket.

Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány.
Kiabál, trombitál,
De a hajó meg nem áll.

 

– – –

Egy, megérett a meggy
Kettõ, csipkebokor vesszõ
Három, majd hazavárom
Négy, biz’ oda nem mégy
öt, leesett a köd
Hat, hasad a pad
Hét, dörög az ég
Nyolc, üres a polc
Kilenc, kis Ferenc
Tíz, tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza,
ott a szamár, megissza!

. . .

Borsót főztem (kavaró mozdulat)

Jól megsóztam (sózó mozdulat)

Meg is paprikáztam (szóró mozdulat)

Á-bele, bá-bele (tapsolás jobb és bal kézbe)

Fuss! (tenyerekkel a térdünkre csapunk)

– – –

Gomba, gomba, gomba

Gomba, gomba, gomba, (összeütögetjük az öklünket)
nincsen semmi gondja, (forgatjuk a tenyerünket, jelezve, hogy „nincs”)
ha az eső esik rája, (egyik kezünk ujjaival a másikra „cseppentjük” a szemerkélő esőcseppeket)
nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben magunk előtt)
Az esőt csak neveti, (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti. (fejünket ütögetjük)

– – –

 

Egyszer volt egy kemence

Egyszer volt egy kemence, (karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence. (összetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence, (levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna)
Fekete lett kis Bence. (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája, (kukucskálunk)
Nem ismert a fiára. (rázzuk a fejünket, kezünket)
Becsukta a kemencét, (egyik kezünkkel „becsukjuk” az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét. (felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)

– – –

 

Jár az óra

Tik-tak, tik-tak, jár az óra, jár (mutatóujjak jobbra-balra mozgatása)
Benne egy manócska kalapál. (öklök egymásra ütögetése)
Ha megáll az óra és nem jár (mutató ujjak nem mozognak)
Alszik a manócska és nem kalapál. (alvás utánzása)

– – –

Fújja szél a fákat (felemelt karokkal törzshajlítás jobbra-balra)

Letöri az ágat, reccs! (guggolás vagy előre hajolunk és rácsapunk a combunkra)

– – –

Nyuszi fülét hegyezi, (két mutatóujjunkkal fülecskét csinálunk)
Nagy bajuszát pödöri (képzeletbeli bajusz pödrése)
Répát eszik, rop, rop, rop. (répa ropogtatását utánozzuk)
Nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp.(ugrálunk mint a nyuszik)

– – –

Ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek! (páros lábon ugrálás)

– – –

Gyere tavasz, várva várlak

Hozz zöld ruhát, fűnek, fának.

 

Azt mondják a cinegék,

Itt a tavasz , nyitnikék!

 

Kék ibolya, hóvirág,

Csupa öröm a világ

– – –

Gyülekeznek a felhők, (ujjak és karok mozgatása magastartásban)

esik az eső, (ujjainkkal esőt imitálunk, miközben karjainkat lefelé mozgatjuk)

kopog a jég (kopogás a fejünk tetején)

dörög az ég (dörömbölés ököllel a mellkasunkon)

lecsap a villám (karok felemelése, majd hirtelen lecsapása a combunkra)

kisütött a nap! (karok széttárása fej fölé emelve)

– – –

Én kis kertet kerteltem, (tenyérbe köröket rajzolni)

bazsarózsát ültettem, (tenyérbe bökdösni ujjheggyel)

szél, szél fújdogálja, (tenyérbe simítani)

eső, eső veregeti (tenyérbe csapkodni)

huss!

– – –

Lóg a lába, lóg a,

nincsen semmi dolga,

mert ha dolga volna,

a lába sem lógna!

– – –

Töröm, töröm a mákot, (összeütögetjük két öklünket)

Sütök neked kalácsot. (vízszintesen összelapítgatjuk két tenyerünket)

Édes mézzel megkenem, (egyik kinyújtott tenyerünket végigsimítgatjuk a másikkal)

A sütőbe beteszem, (előre nyújtjuk két tenyerünket)

Felvágom, vendégeim kínálom. (egyik tenyerünket a másikkal „felszeleteljük”, a szeletet a baba felé nyújtjuk)

– – –

Süssünk, süssünk valamit,

Azt is megmondom, hogy mit.

Lisztből legyen kerekes,

Töltelékes, jó édes.

Sodorva, tekerve,

túróval bélelve,

Csigabiga rétes,

Kerekes és édes. (Tekergőzve megyünk, és egyre jobban feltekerik a „süteményt”, a végén leülünk és kisütjük a sütit, majd „megesszük”.)

– – –

Esik az eső, (kezek magastartásban, az ujjak mozgatása, mintha esne az eső)

Hajlik a vessző, (magastartás, törzsdöntés)

Haragszik a katona, (asztal vagy bármi ütögetése ököllel)

Mert megázik a lova. (lovagló mozdulat)

 

Ne haragudj, katona,(a tenyér forgatása)

Majd kisüt a napocska, (karkörzés, vagy kimutatás az ablakon)

Megszárad a lovacska. (lovagló mozdulat)

– – –

Katalinka, szállj el, (kezek oldalsó középtartásban, repülő mozdulat)

Jönnek a törökök, (helyben járás)

Sós kútba tesznek, (guggolás)

Onnan is kivesznek, (kiemelés utánzása)

Kerék alá tesznek, (forgás)

Onnan is kivesznek, (kiemelés utánzása)

Ihol jönnek a törökök, (járás)

Mindjárt agyonlőnek.

– – –

Csiga-biga gyere ki,

Ég a házad ide ki,

Kapsz tejet,vajat,

Holnapra is marad.

 

Csiga-biga gyere ki,

Ég a házad ide ki,

Szántsunk, vessünk,

Hogy jobban élhessünk.

– – –

Csiga-biga told ki szarvadat,

Ha nem tolod, összetöröm házadat.

– – –

Cirmos cica haj

Hova lett a vaj?

Ott látom a bajuszodon

Most lesz neked jaj!

– – –

Dombon állt egy házikó,

házikóban ládikó,

ládikóban kerek tálca,

a tálcán meg öt pogácsa.

Arra járt az egérke,

mind megette ebédre.

– – –

Sétálunk, sétálunk

Erdőt mezőt bejárunk

Hegyre dombra felmászunk

Mikor aztán elfáradtunk

Egy kis dombra lecsücsülünk. csüccccs

– – –

Poros úton kocsi zörög

a kereke gyorsan pörög

Sári néni vezeti

aki látja, neveti

– – –

Ez a fejem ez a szám, ez meg itt az orrocskám.

Jobbra balra két karom, forgatom ha akarom

A lábamon megállok, ha akarok, ugrálok

– – –

Töröm töröm a mákot

sütök vele kalácsot

ica tolla motolla,

Neked adom „Zolika” (az adott gyermek nevét mondjuk)

– – –

Dirmeg dörmög a medve,

Nincsen neki jó kedve.

Alhatnék, mert hideg van,

jó lesz bent a barlangban

– – –

Jön a tavasz megy a tél, barna medve üldögél.

Kibújás vagy bebújás, ez a gondom óriás.

 

Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, fortyogok.

Ha kibújok jót eszem, ha bebújok, éhezem.

– – –

Jön a kocsi fut a kocsi patkó dobogás,

Jön a vonat, fut a vonat zúgó robogás.

 

Vajon hova fut a kocsi, 3 falun át,

vajon hova fut a vonat, völgyön, hegyen át.

– – –

Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére,

Pedig a rétes nagyon jó,

Katonának az való.

 

Nem megyünk mi messzire,

Csak a világ végére,

Ott sem leszünk sokáig,

Csak 12-ét óráig.

– – –

Pont, pont vesszőcske,

Készen van a fejecske.

Kicsi nyaka, nagy a hasa,

Készen van a török basa.

– – –

Cini-cini muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika.

Addig táncol egyedül,

Míg csak párja nem kerül.

(Hóna alatt súlyát tartva emeljük a kisgyermeket állásba. Figyeljünk, hogy teljes talpával álljon a földön és táncoltassuk a dalra.)

– – –

Cini-cini muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika.

Jobbra dűl meg balra dűl,

Tücsök koma hegedül.

– – –

Egy, kettő, három, négy,

Egy kis mackó vígan lép.

Két kis mackó ugrál, fordul,

Úgy nevet, hogy könnye csordul.

 

Egy, kettő, három, négy,

Egy kis madár kettőt lép.

Három szem a búza ott,

Abból egyet bekapott.

 

Egy, kettő, három, négy,

Egy kis nyuszi, jaj de szép!

Kettő füle, négy kis lába

Puha fehér a bundája.

 

Egy, kettő, három, négy,

Ez egy mese, vígan légy!

– – –