Folyamatos bővítés alatt!
Erdő szélén házikó
Erdő szélén házikó, (kezünkkel egy házat mutatunk a levegőben)
ablakában nagyapó. (kezünket a szemöldökünkhöz tesszük, mint aki távolba néz)
Lám egy nyuszi ott robog, (futást mímelünk a kezeinkkel)
az ablakán bekopog. (kopogtatunk)
Kérlek, segíts énrajtam,(kezünket arcunk egyik, majd másik oldalához tesszük)
a vadász a nyomomban. (kezünket úgy tartjuk,mintha puskából lőnének)
Gyere nyuszi, sose félj, (kezünkkel hivogató mozdulatokat teszünk)
megleszünk itt kettecskén! (megöleljük és megpusziljuk a mi kis „nyuszikánkat” vagy ha több gyerekkel játszunk, akkor tapsolunk)
– – –
Ez a malac piacra ment
Ez a malac piacra ment
ez otthon maradt
ez kap finom pecsenyét
ez semmit se kap
ez a malac visít nagyot: uiiii uiiii éhes vagyok!!!!
(kéz öt ujja, utolsó a kisujj)
– – –
Volt egyszer egy ember
Volt egyszer egy ember,
szakálla volt kender.
Fölmászott egy fára,
leesett a sárba.
Két kutya húzta,
a harmadik meg nyúzta.
Mari néni siratta,
Laci bácsi kacagta.
– – –
Húzz-húzz engemet,
én is húzlak tégedet,
amelyikünk elesik,
az lesz a legkisebbik!
(terpeszülésben egymással szemben ülünk, kezünkkel megfogjuk a gyermek kezét és ritmusra előre-hátra dülöngélünk. A mondóka végén óvatosan és a kezét végig fogva engedjük hátra dőlni a gyereket)
– – –
Így lovagolnak a papok, (lassan döcögtetjük)
Így lovagolnak a huszárok, (gyorsabban döcögtetjük)
Így lovagolnak a betyárok! (gyorsan döcögtetjük és jobbra-balra is mozgatjuk)
(a gyermeket magunkkal szemben terpeszben a térdünkre ültetjük és a mondóka közben a fentiek szerint „döcögtetjük”, közben a mondókát megfelelő gyorsasággal mondjuk)
– – –
Megy a hajó a Dunán
Megy a hajó a Dunán,
Rajta ül a kapitány.
Nézi, nézi a vizet,
Forgatja a kereket.
Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány.
Kiabál, trombitál,
De a hajó meg nem áll.
– – –
Egy, megérett a meggy
Kettõ, csipkebokor vesszõ
Három, majd hazavárom
Négy, biz’ oda nem mégy
öt, leesett a köd
Hat, hasad a pad
Hét, dörög az ég
Nyolc, üres a polc
Kilenc, kis Ferenc
Tíz, tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza,
ott a szamár, megissza!
. . .
Borsót főztem (kavaró mozdulat)
Jól megsóztam (sózó mozdulat)
Meg is paprikáztam (szóró mozdulat)
Á-bele, bá-bele (tapsolás jobb és bal kézbe)
Fuss! (tenyerekkel a térdünkre csapunk)
– – –
Gomba, gomba, gomba
Gomba, gomba, gomba, (összeütögetjük az öklünket)
nincsen semmi gondja, (forgatjuk a tenyerünket, jelezve, hogy „nincs”)
ha az eső esik rája, (egyik kezünk ujjaival a másikra „cseppentjük” a szemerkélő esőcseppeket)
nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben magunk előtt)
Az esőt csak neveti, (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti. (fejünket ütögetjük)
– – –
Egyszer volt egy kemence
Egyszer volt egy kemence, (karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence. (összetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence, (levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna)
Fekete lett kis Bence. (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája, (kukucskálunk)
Nem ismert a fiára. (rázzuk a fejünket, kezünket)
Becsukta a kemencét, (egyik kezünkkel „becsukjuk” az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét. (felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)
– – –
Jár az óra
Tik-tak, tik-tak, jár az óra, jár (mutatóujjak jobbra-balra mozgatása)
Benne egy manócska kalapál. (öklök egymásra ütögetése)
Ha megáll az óra és nem jár (mutató ujjak nem mozognak)
Alszik a manócska és nem kalapál. (alvás utánzása)
– – –
Fújja szél a fákat (felemelt karokkal törzshajlítás jobbra-balra)
Letöri az ágat, reccs! (guggolás vagy előre hajolunk és rácsapunk a combunkra)
– – –
Nyuszi fülét hegyezi, (két mutatóujjunkkal fülecskét csinálunk)
Nagy bajuszát pödöri (képzeletbeli bajusz pödrése)
Répát eszik, rop, rop, rop. (répa ropogtatását utánozzuk)
Nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp.(ugrálunk mint a nyuszik)
– – –
Ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek! (páros lábon ugrálás)
– – –
Gyere tavasz, várva várlak
Hozz zöld ruhát, fűnek, fának.
Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz , nyitnikék!
Kék ibolya, hóvirág,
Csupa öröm a világ
– – –
Gyülekeznek a felhők, (ujjak és karok mozgatása magastartásban)
esik az eső, (ujjainkkal esőt imitálunk, miközben karjainkat lefelé mozgatjuk)
kopog a jég (kopogás a fejünk tetején)
dörög az ég (dörömbölés ököllel a mellkasunkon)
lecsap a villám (karok felemelése, majd hirtelen lecsapása a combunkra)
kisütött a nap! (karok széttárása fej fölé emelve)
– – –
Én kis kertet kerteltem, (tenyérbe köröket rajzolni)
bazsarózsát ültettem, (tenyérbe bökdösni ujjheggyel)
szél, szél fújdogálja, (tenyérbe simítani)
eső, eső veregeti (tenyérbe csapkodni)
huss!
– – –
Lóg a lába, lóg a,
nincsen semmi dolga,
mert ha dolga volna,
a lába sem lógna!
– – –
Töröm, töröm a mákot, (összeütögetjük két öklünket)
Sütök neked kalácsot. (vízszintesen összelapítgatjuk két tenyerünket)
Édes mézzel megkenem, (egyik kinyújtott tenyerünket végigsimítgatjuk a másikkal)
A sütőbe beteszem, (előre nyújtjuk két tenyerünket)
Felvágom, vendégeim kínálom. (egyik tenyerünket a másikkal „felszeleteljük”, a szeletet a baba felé nyújtjuk)
– – –
Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit.
Lisztből legyen kerekes,
Töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
Csigabiga rétes,
Kerekes és édes. (Tekergőzve megyünk, és egyre jobban feltekerik a „süteményt”, a végén leülünk és kisütjük a sütit, majd „megesszük”.)
– – –
Esik az eső, (kezek magastartásban, az ujjak mozgatása, mintha esne az eső)
Hajlik a vessző, (magastartás, törzsdöntés)
Haragszik a katona, (asztal vagy bármi ütögetése ököllel)
Mert megázik a lova. (lovagló mozdulat)
Ne haragudj, katona,(a tenyér forgatása)
Majd kisüt a napocska, (karkörzés, vagy kimutatás az ablakon)
Megszárad a lovacska. (lovagló mozdulat)
– – –
Katalinka, szállj el, (kezek oldalsó középtartásban, repülő mozdulat)
Jönnek a törökök, (helyben járás)
Sós kútba tesznek, (guggolás)
Onnan is kivesznek, (kiemelés utánzása)
Kerék alá tesznek, (forgás)
Onnan is kivesznek, (kiemelés utánzása)
Ihol jönnek a törökök, (járás)
Mindjárt agyonlőnek.
– – –
Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Kapsz tejet,vajat,
Holnapra is marad.
Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Szántsunk, vessünk,
Hogy jobban élhessünk.
– – –
Csiga-biga told ki szarvadat,
Ha nem tolod, összetöröm házadat.
– – –
Cirmos cica haj
Hova lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon
Most lesz neked jaj!
– – –
Dombon állt egy házikó,
házikóban ládikó,
ládikóban kerek tálca,
a tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre.
– – –
Sétálunk, sétálunk
Erdőt mezőt bejárunk
Hegyre dombra felmászunk
Mikor aztán elfáradtunk
Egy kis dombra lecsücsülünk. csüccccs
– – –
Poros úton kocsi zörög
a kereke gyorsan pörög
Sári néni vezeti
aki látja, neveti
– – –
Ez a fejem ez a szám, ez meg itt az orrocskám.
Jobbra balra két karom, forgatom ha akarom
A lábamon megállok, ha akarok, ugrálok
– – –
Töröm töröm a mákot
sütök vele kalácsot
ica tolla motolla,
Neked adom „Zolika” (az adott gyermek nevét mondjuk)
– – –
Dirmeg dörmög a medve,
Nincsen neki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van,
jó lesz bent a barlangban
– – –
Jön a tavasz megy a tél, barna medve üldögél.
Kibújás vagy bebújás, ez a gondom óriás.
Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, fortyogok.
Ha kibújok jót eszem, ha bebújok, éhezem.
– – –
Jön a kocsi fut a kocsi patkó dobogás,
Jön a vonat, fut a vonat zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi, 3 falun át,
vajon hova fut a vonat, völgyön, hegyen át.
– – –
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
Katonának az való.
Nem megyünk mi messzire,
Csak a világ végére,
Ott sem leszünk sokáig,
Csak 12-ét óráig.
– – –
Pont, pont vesszőcske,
Készen van a fejecske.
Kicsi nyaka, nagy a hasa,
Készen van a török basa.
– – –
Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika.
Addig táncol egyedül,
Míg csak párja nem kerül.
(Hóna alatt súlyát tartva emeljük a kisgyermeket állásba. Figyeljünk, hogy teljes talpával álljon a földön és táncoltassuk a dalra.)
– – –
Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika.
Jobbra dűl meg balra dűl,
Tücsök koma hegedül.
– – –
Egy, kettő, három, négy,
Egy kis mackó vígan lép.
Két kis mackó ugrál, fordul,
Úgy nevet, hogy könnye csordul.
Egy, kettő, három, négy,
Egy kis madár kettőt lép.
Három szem a búza ott,
Abból egyet bekapott.
Egy, kettő, három, négy,
Egy kis nyuszi, jaj de szép!
Kettő füle, négy kis lába
Puha fehér a bundája.
Egy, kettő, három, négy,
Ez egy mese, vígan légy!
– – –